Rimini 2008. 04. 05. – 09.
2008. április 5. szombat reggel 6 óra. Egy – két hátráltató tényező (mint például kedves útitársunk elalvása) után neki vágtunk az előttünk álló hosszú útnak. Gyöngyös – Budapest – Rábafüzes – Graz – Tarvisio – Venezia – Rimini. Az út 70% - át autópályán tettük meg (
Este 7 – kor érkeztünk meg Riminibe, azonban csak ezután következett a java, hol, merre is lehet a hotelünk. Úgy éreztük, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Természetesen a modern technológia tökéletesen kifejlesztett példánya az úgy nevezett GPS is elfáradt az út végére, és maga sem tudta hogy hol vagyunk, vagyis nem vette az „adást”.
Végülis bevetettük „konyhanyelves” angol tudásunkat, és megpróbáltuk kideríteni egy helyi kávézótulajdonossal (aki egyáltalán nem tudott angolul), hogy merre is lehet a mi szállodánk.
Végszóra, ¾ 8 – ra megérkeztünk a Hotel Brigbe, és a recepciós tájékoztatott, hogy 8 óráig lehet vacsorázni, így volt tíz percünk hogy elfogyasszuk a vacsorát. Vacsi után még sétáltunk egyet a parti sétányon, majd a 13 óra utazást mihamarabb kipihenve próbáltunk elaludni.
Másnap reggel 9 – kor ébredtünk, majd a reggelit követően elindultunk a kiállításra Rimini Fiera-ba. Délelőtt 11- től délután 5 – ig bolyongtunk a hatalmas hangárakban, ahol a kültéri állványzatoktól kezdve, az óriás projektoros kivetítőkön át, 
konfettigépek, lézershow, szórakoztató design elemek, lemezek, lemezjátszók és még sorolhatnám a kiállított eszközök sokaságát.
Ja igen, ingyen kaja és ingyen pia. Ezekre fel is hívtam az utánunk érkező magyar delegáció szíves figyelmét. 
A kiállítás végeztével visszamentünk a szállodába egy kicsit sziesztázni, mert este már a teljes magyar csapattal volt találkozónk a szállodájukban.
Vacsi után parti díszbe vágtuk magunkat (ennek még később jelentősége lesz!) és elindultunk a többiekhez.
Egy kis italozás után fél egy magasságában elindultunk a 6 autónyi társasággal Riccione – be, ugyanis az egyik discoban aznap este Sathosi Tomie volt a vendég. Ebben a városban összesen 5 hatalmas disco található, de vasárnap éjszaka lévén, és plakátok hiánya miatt kezdett gyanús lenni a dolog. Több mint egy órát keringtünk a városban, de pechünkre egy disco sem volt nyitva (Peter Pan, Pacha, Cocorico, Prince). Utolsó próbálkozásként megkérdeztük a rend őreit ők tudnak-e olyan szórakozóhelyet, ami az este folyamán nyitva van. Azt tanácsolták, hogy menjük vissza Riminibe, és keressük meg a Club Paradiso- t. Gondoltuk, hogy egy próbát meg ér. Kb. fél 3 is lehetett már, amikor megérkeztünk a disco – hoz. Nagy örömünkre rengeteg autó állt már a hely környékén, így szépen leparkoltunk, és elindultunk a bejárat felé. Azonban itt ért bennünket a hatalmas meglepetés, amikor az igencsak jól öltözött biztonsági emberek nem akartak bennünket beengedni. Hogy miért? A válasz roppant egyszerű. „Dress controll”. Nem az alkalomhoz illően voltunk felöltözve. Ez mit is jelent pontosan? Nyakkendő, ing, zakó, elegáns cipő. Csak ilyen öltözetben lehetett bejutni a helyre. Náluk nem a csilli – villi Ed Hardy póló, szakadt nadrág és tornacipő a menő. Így még egy kis értetlenkedés után elindult mindenki a szállására pihenni.
Másnap délben ébredtünk, ebéd után pedig kirándulni indultunk San Marino-ba. Mi egy nap előnyben voltunk a többiekhez képest, így ők ezt a napot szánták a kiállításra. 3 órát töltöttünk fenn San Marino - ban. Az idő nagyon jó volt 24 fok, így pólóban sétáltunk fel a várhoz.
Az út mentén rengeteg árus volt, főleg italokat, ékszereket és illatszereket lehetett olcsón vásárolni. Vásároltunk is italt az esti bulihoz. Kellemesen elfáradva indultunk vissza 5 óra környékén a szállodába. Közös vacsorát beszéltünk meg este 9 órára..
Egy kis pihenés után ismételten party díszbe vágtuk magunkat és elindultunk a többiekkel előre egyeztetett étterembe. Odaérkezvén a társaságnak már nagyon jó hangulata volt. Jól laktunk a kihagyhatatlan olasz pizzával és lasange-vel, majd átvonult mindenki a szálloda aulájába, ahol Wallas Misi büszke szerzeménye az almás Bacardi rum még jobb hangulatot hozott. Lassan ismét belevetette magát a 8 autónyi magyar delegáció az olasz éjszakába. A mai nap nagy durranása David Guetta volt a sztárvendég az egyik szórakozóhelyen. 
Megérkeztünk a Peter Pan – hoz, ahol már a külső bejáratnál 5 euro-t fizettünk autónként parkolási díj néven, majd a többieket megvárva, magabiztosan jó hangulatban közeledtünk a bejárat felé. A meglepetés csak ekkor ért bennünket, amikor megláttuk, hogy az ajtóban ugyanazok a biztonsági emberek álltak, akik tegnap nem engedtek be a másik helyre. De semmi vész! Mi készültünk, ugyanis még napközben átfaxolták a clubnak a vendéglistánkat, ami rendben is volt, de a mai napra is a dress controll volt. Tehát ing, zakó nyakkendő. Végignézve a társaságon, senki nem számított arra, hogy a tegnapi ma is megismétlődhet. Ismét értetlenül és csalódottan álltunk a helyzet előtt, de mégsem volt olyan reménytelenül rossz a helyzet. Mégsem olyan kegyetlenek velünk és még a rajtunk kívül 1500 emberrel szemben ezek az olaszok. Ugyanis a mai éjszaka még két szórakozó hely nyitva volt azoknak az embereknek, akik nem voltak a dress controllnak megfelelően felöltözve. Így a Prince nevezetű clubra esett a választásunk, ahová természetesen ismét befizettük az 5 euro-s parkolási díjat, majd a fejenkénti 25 euro-s belépőt, és mivel bent már nagyon meleg volt, 10 euro-ért betettük a kabátunkat a ruhatárba. Akkor már ½ 3 körül járt az idő, és a sok csalódás után már senkinek sem volt party hangulata. Megittunk egy italt, körbejártuk a helyet és elindult mindenki a szállásra.
Az utolsó napot a hölgyeknek kedvezve egész napos vásárlással töltöttük. Este még egy közös vacsora után, próbáltuk minél jobban kipihenni magunkat az előttünk álló hosszú út előtt, ami nem igazán sikerült. Utolsó este egy középiskolai osztály költözött be a szállodába, akik egész éjszaka buliztak, hangosan hallgatták a zenét és kiabáltak. Hiába szóltunk nekik, nem voltak hajlandóak elcsendesedni. Reggel hatkor csörgött az óra, és nem éppen kipihenten kezdtünk el készülődni és elindulni a hosszú útra. Este ½ 9 –kor érkeztünk haza.
Igencsak vegyes élményekkel dúsan telt el az 5 nap Riminiben. Mindenesetre ha egyszer még lehetőségem lesz Olaszországban eljutni egy szórakozóhelyre, biztosan nem hagyom otthon az ünneplőruhámat! J J J
